Gombóc Sekli emlékére

Alvás után, üres pocakkal 800g

Úgy látszik bealudt, érzi a hideget, hiába fűtünk:)

Így most hetente egyszer felébresztjük, megetetjük-megitatjuk és hagyjuk aludni:)

Úgyhogy kb másfél hetente ennyit látunk belőle :) Ha felébred újra posztolunk majd :)

...elég bénán sikerült, de nekem úgy tetszik:) 

Csak így szolidan:)

A hiper szuper süntisztikus sün-ház elkészült. Emeletes, az emeleten plexi hogy látszódjon:)

Rozika már éééééééééédesen elkezdte gyűjtögetni az emeleten lévő füvet a földszinti óljához:)

Ekkorára:

Egy hónapja nem jelentkeztünk...SZÉGYEN!!!

DE Rozika jól van, eszik iszik puffog randalírozik... és készül végre az új háza, már csak a lépcsőt kell elkészíteni...

Ellenben elkezdtem feltenni a megmentett sünik történeteit... egyenlőre képek nélkül...

ITT MEGNÉZHETED

Úgy vélem kevesen vagyunk, mi sünrajongók, akik ne emlékeznénk már egy hasonló képre :)

Ha valaki nem emlékezne itt megnézheti

Jelentjük, hogy Rozika 357 g-os versenysúlyban van :)

RoziSüniről készült képet kiállították:

és tegnap meg is kaptuk, majd jól kitesszük a falra:

indafoto.hu/gabrika/image/5592035-5c870c02

Megrágtam Neked SüniMama papucsát, jó?

Isten éltessen apuci, és nagyon köszönöm amit értem tettél!!

És előre is bocsi a kupiért amit még csinálni fogok:)

SüniMama alvósünijével találkozott Rozika :

09.30-án döntöttünk úgy hogy a tápot elhagyjuk, mert félő hogy többet árt már, mint használ... zöld kaki sose jelent jót egy süninél...

És jól döntöttünk:)

Nehéz szívvel írok, mert nagyon tetszik zoli vagyok stílusa, és sajnálom letolni a főoldalról de jó hírünk van!

ROZIKA ELÉRTE A  92 G-os súlyt!! Ez nagyon jó hír! Hízik, erősödik és persze szépül:)

Ma reggel már meg tudott szúrni:)

Engedjétek meg, kivételen nem a sünikről fogok írni. Vagyis igen, de nem úgy.Aki ismeri a blogomat, az tudja, hogy viszonylag gyakran szoktam azon zsörtölődni, sőt bazmegolni, hogy miért kell az embereknek egymást letaposni, fellökni, miért öröm az valakinek, hogy a másiknak épp rossz. Nem értem, mi a f*szért nem lehet néha önzetlenül jót tenni, miért nem elég valakinek az, ha tudja és érzi, hogy ő most jót tett. Miért kell mindig mindent kifizetni (nem a kiflire gondolok a boltban), kierőszakolni, kipréselni, miért nincs az embereknek naponta, hetente, alkalmanként legalább iksz idejük arra, hogy satírozzanak valamit azon a szaron, amiben élünk.

Aztán néha kiderült, hogy bizonyos embereknek bizonyos helyzetekben igenis van. Süniék pont ezt teszik, és amilyen picuri egy kis sün, annyira nagy dolog ez egyébként. Egy jótékony porszem a szargyártó gépezetben, ha értitek, mire gondolok. Azt nem lehet vonalkódozni meg egyfelől-másfelől nézni, amikor Suetimueti kerekre nyitott szemekkel belemondja a kamerába, hogy ugye, ők ezt többek között azért csinálják, hogy ha valaki talál egy kis sünit, és nem tudja, kihez forduljon, akkor ők tudjanak segíteni.

Érted, baszki? Ha valaki talál egy sünit... hol a francban van ilyen szándék még ebben a hálapénzes-kórházas, buszon verekedős, aluljáróban hugyozós, éjszaka tuc-tuc zenét bömböltetős világban? Ki rak még arra infrastruktúrát, hogy segítsen a sünitalálóknak, vagy mittomén, a városban eltévedőknek, az elfoglalt anyukáknak, az iskolai vécébe zárt kisfiúnak, egyáltalán, ki akar még önzetlenül segíteni?

Hát Süniék. Mikor azt a szuszogó kis izét, azt a fél hamburgernyi kölyökállatot odaadták Björk kezébe, hogy akkor etesse meg egy kis fecskendővel, akkor valami abnormálisan normális dolgot mutattak ebben az abnormális világban. Én meg csak csodálkozok, hogy miközben a szemét világ ellen fegyverkezek, amikor lendületből túldobom az ökölbe szorítást, akkor itt vannak Süniék, akik mellvért nélkül sétálnak odakint. Ha vannak még többen, ha még sok ilyen van, és mind kidugják a fejüket, mind kimennek az utcára, akkor nekünk, mindenkinek sokkal jobb lesz majd. Nem csak a süniknek, mert, mint említettem, ez az egész kurvára nem csak róluk szól.

Ui: és persze a nagy világmegváltásban pont a lényeg maradt le: Björkkel hivatalosan is sün-keresztszülők lettünk, a kis sünilánynak pedig a Rozi nevet adtuk.

Drága Gombócunk!

Hiányzol, és mindig is hiányozni fogsz... Nem fogok reálisan gondolkozni, mert nem akarok. Te örökre élni fogsz és minden pici süni a környékről tudjuk hogy Tőled lesz, mert Te vagy a legdögösebb pasisüni a környéken. Nincs még egy sün, akinek olyan szép fényes tüskéi lennének mint Neked.

Nem számít hogy én még sokáig pityeregni fogok. Mert mikor nem pityergek azon mosolyogom, hogy minden sünilány érted lesz oda... ahogy minket is elbűvöltél. Sokat tanultunk Tőled, és hála Neked, most más süniken is tudunk segíteni.

Tudom, hogy azért mentél el csak most, mert láttad, hogy nem törnénk meg annyira, hisz újra segítenünk kell egy kis sünin, ahogy anno Neked volt szükséged ránk.Köszönöm, hogy ennyire törődsz a lelkünkkel.

És köszönöm, hogy nem búcsúztunk el. Sokkal nehezebben engedtelek volna el, ha egyáltalán elengedlek... Kérlek úgy emlékezz ránk, mint akik jót akartak Neked és szeretettel gondoztak.

Minden alkalommal mikor arra járunk figyelni fogunk Téged és szeretettel gondolunk minden percben Rád. Tudom hogy láttál minket Téged keresgélni, és tudom hogy láttad azt is mikor SüniPapával könnyes szemmel integetünk körbe körbe a kerten, hogy elbúcsúzzunk. De ez a búcsú csak fizikai búcsú, örökre velünk maradsz, amíg élünk.

Köszönjük Gombócka! Nagyon szeretünk!!

Ölelünk:

SüniPapa és SüniMama

A rendszeres és egyre nagyobb adagú étkezésekből már jutott energia a sétákra a természetben és a napsütés most még jólesően melengette a pici sünibébit. 

az esti altatások nem vízágyban, csak meleg vizes palackkal kitömött fészekben végződnek, úgyhogy ez még nem az a függőség (de lehet, hogy a mozdulatot SüniPapától látta)

Mint egy modell, azaz egy bébigombóc:

Legelső sünink Gombóc, blogunk (és szülei) névadója, vasárnap délután saját döntése szerint (és Sünipapa gondatlan sétáltatása miatt) visszaköltözött szülőhelyére.

Most már biztosan meglátogatta a régről ismerős helyeket és igazi vadászmezőkön csatangol napfelkeltéig. Reméljük csillapíthatatlan kíváncsisága megmarad, minden éjjel izgalmas kalandok várják és minél előbb találkozik egy tündéri sünilánnyal, akivel egész télen egy ágyban lehet.

Köszönjük Gombócnak, hogy megosztotta velünk eddig életét annyi és annyi örömet adva, amit nem is tudtunk viszonozni neki se mozgó se készétellel. A közös emlékek mindhármunkban éljenek mindig oly frissen és élesen, hogy mosolyt csaljon az elmékező arcára.

Mindig friss sünitáppal várjuk csavargások között rövid látogatásait, titkon remélve, hogy tavasszal már sok pici Gombóckával együtt köszönt minket.

Végül a búcsú fájdalma mellett erőt merítek SüniMama kedvenc idézetéből

Az út örökké megy tovább,
Szirtek fölött és fák alatt,
Nap nem járta barlangon át,
Fürge folyók mentén halad,
Halad havon, mit tél szitált,
Virágok közt a nyári réten,
Pázsiton át és kövön át,
Hold sütötte hegyek tövében.

Az út örökké megy tovább,
Felhők alatt és hold alatt,
De bármily messze tért, a láb
Végül hazafelé halad.
S a szem, mely lángot és csatát
Látott kőtermek mélyiben,
A régi, ismert mezőkön át
Füvön, fán, dombon elpihen.

(J.R.R. Tolkien – A babó)

A késő esti, azaz a második vacsora után a jól lakott bébisüni és SüniMama elszenderültek

Készültünk a vacsorára most először (aszpikos) étellel, de miután felébredt délutáni szünyókából, nem nagyon érdekelte a feltálalt étel, így ma is fecskendős akciójáték volt a tápoldat bevitele. A lefetyelés sem lett még kedvenc elfoglaltság, pedig Gombócka a háttérben nagyokat csámcsog, lefetyel - igaz még nem ismertettük őket össze a generációs különbségeket elöször majd a verbális eszköztárunkkal simítjuk el köztük.

Íme pár pillanatkép a mai délutánból

Megérkezett és itthon vagyunk, most éppen édesen alszik, a legutolsó etetés után - és egy kis pocak simi után - másodpercek alatt elaludt SüniMama ölében:

Munkaidő alatt elkészítettünk az első táptej adagot, két icipici etetés és munkaidő után elindultunk hármasban randira Zolihoz és Björkhöz, meglepetésnek. A Dunán való átkelés alatt olyan eleven lett a bébisüni, mintha már vadászni kezdett volna.

A kellemes beszélgetés után nemsokkal megleptük Björköt a bébisünivel és a nemes feladattal, hogy nem csak mi eszünk majd finomat, hanem eljött a harmadik etetés ideje is. Szavakkal nehéz visszaadni a pillanatokat, mikor összeismertettük a közben keresztszülőséget elfogadó kedves párral és közösen szolgáltuk fel a már megszeretett tápoldatot. Mindent elmond hogy Björk kezében búcsúzáskor otthonosan befészkelte magát.

Hazaérve hagytuk még pihenni, s amint felébredt elkészítettük a vacsorát:

Ám Björk és Zoli feladata sem kicsi, keresztszülőként nevet kell adni -az időközben kiderült, hogy mégis lány - sünikének...

És mi epekedve várjuk!!

Elkészült a lurkó lakhandija is, erről is lesznek majd képek:)

Új süni érkezik lakosztályunkba, Gombócka még csak nem is sejti.

Nem sokat tudunk róla, csak annyit hogy "vinnyog és nem eszik"...

SüniPapa már vadássza a tápszert, hogy rögtön megetethessük... kérlek szurkoljatok hogy megmaradjon és a tél végével szabadon engedhessük!

Amint lesznek képek jelentkezünk!

UPDATE: MEGÉRKEZETT!!!! Evett kb 20 ml tápot, ez jól jel, édesen cuppogott a csepegtetőn:) Fülöpnek neveztem el... Olyan Fülöpös...:) kb 20 deka lehet, se otthon lemérjük... egyenlőre óránként fog kapni 1-1 falatot...

Képek majd este:)

Este Gombócka jól szorakozott, csapkodta a tálkáját, mert az milyen jó játék és SüniMama is úgy szereti hallgatni - gondolja ő.

Én pedig úgy gondoltam meglepem, beteszem a kedvenc kis törülközőjlt játszani, igenám, de azt nem találtam , így kapott egy kesztyűt... rögtön lecsapott rá, rágcsálta, tépkedte, cibálta... én viszont elaludtam. Reggel Gombócka már a kesztyűben volt, belebújt és úgy aludt. Megpróbáltam finoman kicsábítani őt onnan, de rögtön égnek álltak a tüskéi így nem bírt kibújni, de összegömbölyödni se... kicsit próbálkoztam rázogatni, de csak finoman... semmi...

a sünike beragadt... és itt jön képbe a homo sapiens sapiens -  az eszközhasználó, és kerestem egy kicsi körömollót. Szépen kifejtettem a kesztyű varrását és a sünike kiszabadult:) Fotók később, mert SüniPapa elvitte a gépet...

De a lényeg, jól vagyunk:)

Sőt. Ő még meg is van sértődve hogy miért szedtem ki onnan...

Gombócka már négy napja nem nagyon eszik, az első két nap evett 2-3 tücsköt, de önmagához képest ez bakfitty...

Ha enni teszek be neki, rögtön felborítja a tálkáját és játszik vele...talán érzi a hideget? Hogy hül az idő? Remélem nincs több a háttérben:(

Hétfőn veszek neki kukacot, talán az meghozza az étvágyát...

UPDATE: Átvert a kis (sün)diszó... megetettem, adtam neki tücsköt kettőt, majd duzzogott megint... kapott macskatápot. Amíg figyeltem nem evett, felborította a tálkát és játszott vele. Amikor filmet néztem felfigyeltem arra hogy csámcsog.. ESZIK!!! csak titokban és a földről, mert már kiborította az egészet...:) De azért kap hétfőn kukacot...

Még a hüvös előtt visszalátogatunk ide:)